törpe kokin díszbaromfi         

   leírása

Túlzás nélkül állítható,hogy a törpe kokin a legnépszerűbb díszbaromfiak egyike.Pedig messziről érkezett hozzánk, ha nem is Vietnámból,mint neve után gondolnánk.Pekingből, a császári Nyári Palotából hozta egy Angol-Francia expedíció, 1860-ban, egyenlőre Angliába. jellemző adat;az 1886-os drezdai vásáron egy sárgatenyészpár 1200 aranytallérért kelt el 

 Nálunk a 60-as években terjedt  el. 

A törpe kokin tollgombóc alakú, széles mellű,

madár. Farka is gömböjű, szárnya rövid,végig tollas,

(mivel lába könnyen piszkolódik, ne tartsuk sáros udvaron.)

Feje viszonylag kicsi, taraja szabájos alakú szintén kicsi.

Tollazata,akár síma,akár hullámos, mindig laza és puha.Ez a tollatat

nehezíti a megtermékenyülést, amin úgy segíthet a tenyésztő hogy megkurtítja a tyúk farkát.A törpe kokin jó kotló.A kakas legeljebb 800g,a tyúk 700g (és ez nem vicc).Az ennél nehezebb példányok elvesztik gombóc formájukat.Sok színváltozata ismert:a fekete a fehér a kék,izabell,nyírfakéreg.

felhasznált irodalom:Díszmadármagazin

  házikacsa      

A házikacsa vagy röviden kacsa (Anas platyrhynchos domestica) a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce ("vadkacsa") háziasított változata.

Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken ? különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet ? "vad" színezetű példányokat is találunk.

Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását ? amelynek szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál ? csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek.

Költés ideje átlagosan 28 nap. A kacsa hímjét gácsérnak hívjuk.

                                                                                                                                                                   wikipédia

                                                                                         magyar kacsa

A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdaasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.

 Tulajdonságai

Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-3,2 kg, a tojó 2,3-3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat,de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez.

Megosztás

Link: